Campesino

zero2zero:

rrockout:

Azon kívül, hogy a teljes magyar jogvédelmi szabályozást, Artisjusszal, Jeszenszky Zsolttal és az összes részt vevő pénzhajhász gazemberrel együtt kukázni kellene a francba és újratervezni a nulláról úgy, ahogy szügyig a 21. században járva azt illik, ezen a részen kissé felhúztam a szemöldököm:

Tóth Péter Benjamin az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója szerint az államosítás példa nélküli lenne az Európai Unióban, hiszen a tagországokban a magyar modellhez hasonlóan, nem állami szereplők végzik a közös jogkezelést. Az Artisjusban egyébként nem éreznek olyan szándékot sem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, sem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felől, ami a nagyobb állami szerepvállalás irányába mutatna.

Kedves Tóth Péter Benjamin! Ezúton jelezném, hogy nem azért nincs szándék  Magyarországon a jogkezelés államosítására, mert az Únióban (meg úgy általában a civilizáltabb, fejlett országokban) nincs rá példa, hanem azért, mert a) a kormánypárt és a sleppje még nem lát benne akkora lenyúlható pénzt, amennyiért megérné ujjat húzni a külföldi jogkezelőkkel, akikkel sajnos kénytelenek lennének együttműködni (de ez természetesen bármikor változhat, szóval én nem rendezkednék be hosszabb időre); b) az Artisjus vezetése, ami több évtizede űzi megbízható minőséggel a kormányok és politikusok közti lavírozás komplikált játékát, már most is, hogy finoman fogalmazzak, a Fidesz-vezérkar rectumában tartózkodik, így a kölcsönös-nem-baszogatás politikájával viszonyulnak egymáshoz. Mindezt arra az egyszerű tényre alapozom, hogy például a kisebb összegű (néhány ezer forintos) mobilos fizetési megoldások államosítására sincs se gyakorlat, se szándék az EU-ban, főleg ha a szolgáltatás eredete nem valamely ezzel foglalkozó közszolgáltatási vállalat privatizációja, hanem egyszerű piaci alapokon nyugvó innováció. Ettől függetlenül Magyarországon ezt a piacot az állam az ebben részt vevő felek és a felhasználók érdekei ellenében, mondvacsinált és átlátszó indokokkal, ráadásul a meglévő üzleti folyamatokról zéró információval rendelkezve einstandolja.

2011-ben 14,4 milliárd foritot szedtek be. Rajtuk kívül senki sem tudja hogy kinek mennyit fizettek ki.

Trinidad és Tobago után ismét érdemes a focival fogalkozni